Már csak 1 hetet töltök el a munkahelyemen. Illetve, ha egészen pontosak akarunk lenni, 3 napot. Három. Nap. Az nagyon kevés! Mindenkitől el kell köszönnöm, meg kell köszönnöm, ajándékokat szeretnék készíteni, mindenkinek névre szólóan -legalább is ezt tervezem jelenleg- össze kell csomagolnom, és át kell adnom az öltözőszekrényem kulcsait, a lakásunk kulcsait, hogy felpattanjak egy repülőre és később London talaján érhessek földet. Fel sem fogom!
Az elmúlt hetekben igyekeztünk mindent elrendezni: ki fogja kibérelni a lakásunkat, mit kell vinnünk, mit kell elintéznünk, személyi, útlevél, TB kártya stb.
Hetek óta fogorvoshoz járok, amit bár nem annyira kedvelek, muszáj. Az elmúlt időben megint elhanyagoltam, és sajnos enyhén szólva sem áldott meg a sors Colgate mosollyal, akárhogyan is erőlködök. Így pénzt és időt nem kímélve jártam Doktorúrhoz, akit időnként tegezek, néha magázok, mert sajnos annak ellenére hogy szerintem meglehetősen fiatal, vérlázítóan kellemes külsejű is. Nehéz eldönteni, hogy Jó reggelt kívánok, vagy csak Szia.
Azért az arcom még mindig zsibbad...
Tegnap este fincsi tigris bagettet és virslit vacsiztunk, ami után lecsusszant néhány buborék, Milka újdonság és éppen olyan, mint a Boci Aero, csak hát Milka. Nekem egyre megy, csak tejcsoki legyen.
Illetve a programom a tegnapi napra még Erikám betanítása volt. Nagyon sok mindent nem beszéltünk még át és attól tartok nem is nagyon lesz már rá alkalmunk. Persze én igyekezni fogok, átadok mindent, amit tudok, de a javára úgy is saját magának kell ráéreznie, és rá is fog. Látom, hogy mennyire jól megy neki, és biztosan gyorsan belerázódik. A beosztása miatt pedig nem fog egyhamar ráunni, mint amennyire én ráuntam, sajnos ezt kell mondanom, de igaz. Inkább érjek haza hullafáradtan egy olyan nap után, ami után úgy érzem, tettem valamit az emberekért (jól érezték magukat nálunk, tetszett nekik a szálloda, megkaptak mindent amit kértek és amire számítottak), mint hogy ücsörgök hátul, nincs kedvem semmihez, nem tudom magam rávenni a munkára és az sem vesz be engem.
Ma és holnap szabadságon vagyok, így talán lesz időm elintézni mindent a halogató stílusom ellenére is. Ezen nem tudok segíteni, pedig valószínűleg nagyon nagyon kicsi erőfeszítésembe telne változtatni ezen.Összeírom a teendőlistámat és nekiugrok!
Puszi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése