Azt azért szerintem kijelenthetjük,hogy az idő piszkosul repül. Lassan 3 hónapja annak, hogy felszálltam arra a nagyon kora reggeli repülőgépre és aznap éjszaka már Londonban aludtam. Illetve kijelenthetjük azt is, hogy azóta sem futottam haza. Most pedig már el is jött az első hazalátogatás ideje.
A Karácsony leginkább munkával telt; mint ahogyan ezt többször is jeleztem,legkisebb bánatomra, mert a családom nélkül a Karácsony, pláne egy idegen országban nem tud túl sok újat mutatni, és még annál is kevesebb izgalmat tartogat. Szerencsére a munkahelyem egy szálloda, ami boldogan vendégül látott az ünnepek alatt, hogy a tömegközlekedését megbénított Londonban ne kelljen azért drága taxira költenem a pénzemet,hogy a reggel 7 óra a pultban érjen. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, mert így még a Reszkessetek betörők című klasszikust is láthattam 25-e este,ágyból, chocolate chip cookie-t majszolva. Minden másra ott a Mastercard.
A szilveszter sem telt sokkal kevesebb munkával:31-e délelőtt még a turistáknak adtam útbaigazítást arról, hogy honnan a legjobb nézni a tűzijátékot éjfélkor. Jómagam a műszak végeztével hazafelé vettem az irányt és vártam, amíg valaki a lakotarsak közül hajlandó lesz hazaérni.Ezen az éjszakán született meg többek között (nem vicc, szerintem 4több száz között) az alábbi kép:
Óriási klasszikus született...
Január elsején szerencsére csak délután 3-kor volt jelenésem odabent, volt is mit kipihenni. Az emberek ezzel szemben nem tűntek valami nyuzottnak.
Másodikán apukámat köszöntöttem soron következő születésnapján, szerencsére a névnapjat már otthon ülhetjük.Szegény januárban letudja a kötelezőket és legközelebb majd csak karácsonykor foglalkozik ilyesmikkel. :-)
Egyébiránt minden rendben van,kivételt képez ez alól, mikor reggel arra vagyok kénytelen ébredni,hogy orkánszerű szél kíséretében érkezik iszonyatos mennyiségű eső,és azért nem tudok aludni, mert több hektoliter csapadékot dobál rá piciny ablakunkra a lágy angol szellő. Egyszóval rémületes...
A múltkori italozás alkalmával azt brainstormingoltuk össze,hogy nekem írnom kellene egy gyerekkonyvet. Jövő karácsonykor adnánk ki, a címe Uncle Turkey lenne, a rövid történet szerint egy amerikai gyerekpulyka hálaadás közeledtével elindul megkeresni a szerelmét akit a tengerentúlra szállítottak, és mikor is egymásra talalnak angliában kiderül, hogy bizony az angolok meg éppen Karácsonyra esznek pulykat és sajnos mindkettőjükre cudar világ vár. A sutokben. De persze a happy end miatt a befejezésen még gőzerővel dolgozunk. Akinek van ötlete írja meg kommentben és bekerülhet a neve a könyv eloszavaba, ahol majd a köszönetet mondok mindazoknak, akik inspiraltak és segítettek a könyv elkészítésében. Ugyanitt tehetséges illusztratort keresünk,lehetőleg gyerekkonyves szakmai tapasztalattal. :-)
Távlati celjaim között szerepel egy bluetooth billentyűzet beszerzése a tablethez,mert erintokepernyon blogbejegyzést írni vagy orultseg és lehetetlen, vagy gyakorlás kérdése. Nekem természetesen még igen nehezen megy, de az olvasókért bármit :-)
Aki bármit hozzáfűzne az itt elhangzottakhoz, az mondja el most vagy hallgasson mindörökre.
T

Uncle Turkey megszületésének kulcsmotívumát azért még nyilvánosságra hoznám, mielőtt bárki megkérdőjelezné a történet alkotóinak épelméjűségét :D Van itt ugyanis egy olyan szokás, hogy az angolok rárakják már-már kényszeresen minden termékükre, ami innen, a saját országukból származik, hogy "british", illetve az angol zászlót is (bár az utóbbi időben ez már otthon is megy). És hát valamelyik este Tündiék vacsorája bizony "angol pulyka" volt, akinek elfogyasztását követően, utólagosan megálmodtuk, milyen megpróbáltatásokon vezethetett át az útja a tányérunkon való landolásig :)
VálaszTörlés