Kedves Blogom!
Őszinte leszek most Veled: sokat gondolok Rád! Minden nap eszembe jutsz és az is, milyen sok szép dolgot írhatnék a virtuális kis oldalaidra. Hogy pontosabban és naprakészebben kellene dokumentálnom az életem, mert ha csak azokra a bejegyzésekre gondolok, amik kedvéért eddig billentyűzetet ragadtam, már megérte. Tényleg szeretem visszaolvasni, hogy adott időpontban mit gondolok bizonyos dolgokról. De a fogalmazással még vannak problémáim. Egyszerűen nem minden bejegyzés úgy sül el, ahogyan az a fejemben hangzik korábban. Persze erre való a gyakorlás. Minél több bejegyzés, annál világosabb fogalmazás!
Így álljon most itt emlékül egy rövid hétvégi összefoglaló!
Péntek, 2013. szeptember 20.
A nap munkával, a délután pihenéssel telt. Az utóbbi időben Bével arra lettünk figyelmesek: már este 7 órakor otthon vacsorázunk az asztalnál és ha akarnánk, már 8-kor ágyban lehetnénk. Amit persze az esetek többségében nem akarunk. Nem tudni miért. Végül is, már maga a tudat is jó érzéssel tölt el. HA akarnánk, megcsinálhatnánk. És néha ennyi elég a kis hétköznapi boldogsághoz.
Szombat, 2013. szeptember 21.
A szállodában esküvőt tartottak, nem túl nagyot, 70-80 főt kellett csak kiszolgálni. Ennyi még talán nekünk is megy. Fiatalok voltak, szépek voltak (főleg a terem és a menyasszony), itt volt Bé nővére és vőlegénye is, összességében jót tett nekünk egy kis pörgés.
Szombaton ebéd után még beültünk Bével egy kávéra meg sütire a cukrászdába. Az év cukormentes ország-tortájához volt szerencsém. Be kell vallanom, nem igazán ízlett. A ribizlihabról már messziről illatozott az édesítőszer. És azt az ízt én bizony nem kedvelem...
Vasárnap, 2013. szeptember 22.
Majdnem dél lett, mire felébredtem, mert az esküvőről hajnali kettőkor értem haza. Hulla fáradtan- tegyük hozzá. Utána anyáékkal ebédeltem, fincsi töltött káposztát csinált (na ez nagyon fog kint hiányozni), ebéd után pedig befeküdtünk a tévé elé, úgy ámblokk nagycsaládiasan, mint kicsi koromban. Ezt egyébként a mai napig szeretem csinálni és szerintem ha lesz rá lehetőségem -adja az Ég- akkor 50 évesen is csinálni fogom.
Délután Szegedre mentünk az Árkádba, utána pedig a Dóm térre, ahol Borfesztivált tartottak (nem is tudtam róla, kösz Bé :) ). Ittunk bort, ettünk sültkrumplit, kóstoltunk sajtot.
Nézelődés közben mindketten észrevettünk egy csinos, normál testalkatú, szőke, csinosan öltözött cicanadrágos leányt, majd az alábbi párbeszéd zajlott le közöttünk:
Bé: "Ja.ja. Elég jóképű a lány."
Én: "Szóljak Neki, hogy tetszik Neked, odamész hozzá?"
Bé: "Á, nem kell. Én már megtaláltam az Igazit..."
Én: "Jajj de szépen mondtaaaad, még ha nem is igaz :) "
Imádom!
Ó, és kiolvastam egy újabb, történelmi- romantikus könyvet, a címe A Napkirály szeretője. Hetekig tudnám bújni a királyok életéről szóló és a hozzájuk kapcsolódó nőügyek történeteit, nem tudom, miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése