AZ ELMÚLT NAPOK GYORSAN TELTEK EL

És a cím nagyon is igaz. Nem tudnám megmondani, hová tűnt az elmúlt 1 hét. Hihetetlenül gyorsan elrepült.

Néhány képet szeretnék most megosztani, rövid összegzésével az utóbbi időnek:

Múlt hét végén tartottuk a csajos búcsúbulit Bével kiegészülve. Dorinál ettünk- ittunk, nevettünk és még egyszer utoljára így együtt belevetettük magunkat az éjszakába.
Tegnap azért kiderült, hogy lehet, hogy mégsem utoljára vetődtünk bele abba az éjszakába, most szombaton várható egy könnyedebb ismétlés.
A búcsúbuli kezdetén a buszpályaudvarnál találkoztunk, onnan sétáltunk fel a Kossuth térre. Amint megérkeztünk, szétnéztünk az őszi kirakodóvásár árusai között, láttunk sok ismerős arcot, de sajnos nem vettünk semmit. Ezt annyira mégsem sajnálom, most úgyis csak a legfontosabb dolgokat tudom magammal vinni és felesleges bármiből is bevásárolnom.
Mikor a színpadhoz értünk, meghallottuk Palya Bea "beállását". Hát hogy is mondjam: elég volt ahhoz, hogy elkanyarodjunk egy forralt borért, és miután megittuk, Doriékhoz vettük az irányt. Nem győzött meg az előadása egyikünket sem.

Doriéknál már többször voltunk, elég a szeptemberi Mice Bitte partyra vagy az azt követő Vodka-Somersby partyra gondolnunk. Most is nagyon jól éreztük magunkat, ezúttal odabent, szó szerint a tűzhely körül gyűltünk össze. Közösen megcsináltuk a lasagne-t egy nagyon klassz recept alapján, nekem legalábbis nagyon ízlett (na nem mintha azt láttam volna, hogy másnak nem. Megettük az összeset) Utána kicsiny italozásunkat kezdtük meg vodka, rozé, fehérbor kombinálásával. Előkerült egy vérnarancs is illetve jól fogyott az általam sütött brownie is.

Később taxit hívtunk, aki letett Bennünket a Raktár előtt. A bulit nem nevezném fergetegesnek, de szerencsére jó kis körtáncot sikerült kialakítanunk, amit csak ritkán tudtak megzavarni. Ez az este a bocsánatkérések, a félénkség, és kicsit a kiábrándulás jegyében is zajlottak, ezt nem részletezném, mert erről eszünkbe fog jutni, itt most mire is gondolok. :)

Tegnap fodrásznál jártam, aki alaposan megkopasztott. Kérésre természetesen. Edinához mentem, akit Szabinka ajánlott, mert amúgy is jó barátnők és ráadásul szuper ügyesen dolgozik. Lásd a mellékelt ábrán.
A lányokkal a Sarokházban gyűltünk össze egy szokásos körre: melegszendvics, süti, üdítő, traccsparti. A végén pedig ezeket kaptam ajándékba: egy icipici notesz, ami nagyon jó szolgálatot fog tenni (remélem valamennyi grafomán vénát én is magamra tudok erőltetni). Az angyalkás kulcstartó pedig új, londoni lakásunk kulcsainak éke lesz majd.

Erről a csokorról mindaz a szépség, élmény, tapasztalat és barátság fog eszembe jutni, amit az elmúlt, több mint 3 évben a szállodától kaptam. Hideget, meleget, szépet és csúnyát. Ma reggel még a kedvenc vendégemhez is volt szerencsém a bejáratnál, ennél jobban pedig aligha fejeződhetne be az utolsó, munkával eltöltött napom...

A légitársaság pedig kedvesen jelezte, hogy már csak 7 nap van hátra a felszállásig. Gyorsan be is csekkoltam online a gépre, így tuti fent leszünk a szerdai járaton...