MINDEN A MAGA ÚTJÁN

Most látom, éppen egy hete annak, hogy sikerült egy épkézláb bejegyzést összehozni... Persze Lilli megmondta, majd meglátjuk azt a blog dolgot. De azért egyelőre nem adom fel :)

Az elmúlt hét- mondhatjuk hál istennek- munkával telt: hétfőn és kedden beugrottam helyettesíteni az egyik lebetegedett kollégát (erről a betegségről nem vagyok egyébként meggyőződve, de ha neki nem kell a pénz, majd én megdolgozok érte, helyette), így az első napokban gyorsan belerázódtam, hogy is mennek itt a dolgok. A hétfői nap a kassza kinyitása után újabb tanulnivalót tartogatott: tudna valaki segíteni abban, hogy mi a fenét adok vissza ennek a szerencsétlennek? Érmék. Igen, a pénzérmék. Kicsi, nagy, ezüst, arany. A papír még megy ugye, na de az érmék? Nincs is rájuk írva, hogy melyik mennyit ér. Blah...

Szerdán végre eljött a pihenőnap, amit spórolási céllal itthon töltöttünk el. Szerda este kaptam az sms-t: nem kell másnap bemennem dolgozni, intézzem csak az interjúmat. Szupper, szuper. Így csütörtök délelőtt, 11 körül, hogy még legyen időnk a tetthelyen körbenézni, elindultunk az NI interjúra. Kinéztük előre: King's Cross-ig kék vonal, onnan Aldgate East-ig rózsaszín vonal. Délre odaértünk. Az interjú kettőkor kezdődött és mi egyetlen utcányira voltunk ekkor tőle. Megoldás? Starbucks és kávé. Majd séta a híres Gherkin toronyhoz, mert bizony mihelyt kiértünk a metróból, rögtön látszott, hogy nem vagyunk túl messzire tőle. A sétával eltelt egy kis idő, szóval bementünk a Cityside Job Center nevezetű helyre, ahol átadtam a "behívómat" és nemsokára szólították a nevemet: Punde. Igen, ezt írta le a lány a telefonbeszélgetésünk után, amit hétfőn ejtettünk meg. Punde Hrabovszki. Bravó. Mint valami indiai. Aztán beljebb kerültem a sűrűjébe és tájékoztattam az interjúztató hölgyet, hogy a Pünde mint olyan téves, lögyön szíves átjavítani Tündére. Eleve bajban vagyok a nevemmel, senki sem tudja megjegyezni, vagy csak sokadjára, kimondani elsőre mégannyira se tudják. Internacionális beceneveket a kommentekben várok a Tünde névre, csak olyan kell legyen, amit az arabtól az olaszon át az angol is ki tud mondani, köszönöm. (Amúgy maradni fog valószínűleg a Tünde, már túl sok embernek tanítottam be ahhoz, hogy leváltsam. :) )

Gherkin Tower, vagyis Uborkatorony

Pénteken jött a munkamóka: 8-tól 4-ig munkálkodtam, hogy is mondjam, eltelt. Ugyanúgy vannak sztorijaim, mint a szállodás időkből, és minden nappal csak egyre több lesz. A baj csak az, hogy nehéz visszaemlékezni rájuk, mert a maguk kicsiny valójában jelentéktelenek, de mikor véget ér a nap és hazaérek, és elmesélem a többieknek, mindig nagyokat nevetünk rajta. Például az anyukán, aki bejön 8 körül 3 gyerekkel és kb. délig marad úgy, hogy csak egy lattét iszik. Láthatóan magántanulók a kölkök, gondolom anya unta már magát otthon. Vagy a sok- sok ember, aki laptoppal, könyvvel, újsággal érkezik, és órákat tölt el ugyanannál az asztalnál. Egy néni még csak kétszer volt nálunk, de már tudom, hogy nagy cappuccino-t iszik, kettőt, de a második már csak kicsi. Ez a "usual". A szokásos. A rövid fehér hajú néni pedig két tejjel issza az americano-t. A kedvencem még a "1 shot decaf latte". Na most akkor fordítok: egy adag koffeinmentes kávé sok tejjel. Ez mi? Ez nem kávé. Ez lötyi. Meagan, az ausztrál kolléganőm csak "shitty-waste-of-my-time-coffe"-nak nevezi az ilyet, vagyis gyökér-csak-az-időmet-rabolja-kávé. Semmi értelme. Az angolok imádnak továbbá levesestálnyi cappuccino-kat eltüntetni, és babychino-t, azaz babakávét kérni a kölkeiknek. Babychino= tejhab kakaószórással. 25 penny. Piff....

A másik dolog, amit az utcán hétköznap reggel és délutánonként látni, az a pórázon vezetett gyerek. Nem vicc. Póráz. Gyerekhám. Mer az az istenverte neveletlen fióka elrohangál és még beesne egy double decker busz alá...és így néz ki, persze egy gyerek is elég hozzá, de hárommal ilyen:

Na szóval na. Ezért otthon minimum csúnyán megbámulnának. Persze a vásárhelyi utakon nincs annyi száguldó őrült, mint a londoni utakon, de akkor is. Nem túlzás ez egy kicsit? :)

Volt a héten óriásviharunk is, ami bennünket kifejezetten nem érintett. Persze a háztól a boltig tartott a mai sétánk, de azalatt nem láttunk semmi megszokottól eltérőt. Legfeljebb az ég festett egy kicsit furcsán:

Végül pedig egy gyors összegzés a beosztásomról a hétre, ami természetesen ma délután már meg is változott, holnap 11-re megyek, csak a másik üzletbe, Muswell Hill-re (ígéretet kaptam, hogy lesz még a héten egy szabadnapom valamikor, de nem tartom valószínűnek...). Felül a felszolgálók, alul a szakácsok. Az egyiküknek még rendes beosztása sincs. Csak ON meg OFF. Hogy ez nekem a Ginkgo-ban anno nem jutott eszembe :D :D

Veletek miújság?