Az eleje jól indult: viccesnek találtam, hogy a délutáni forró csokijukat az anyukák skinny hot chocolate- vagyok zsírmentes forró csoki (!) formájában kérik. Még azon is tudtam nevetni, mikor egy idős nénike azután, hogy eltöltöttem mellette az ebédemet míg a kolléganőm felvette tőle a rendelést, majd ezt követően a kávéját már tőlem kapta meg, az alábbi felháborodással élt: ugye az ő kávéja márpedig koffeinmentes-e? Mondtam neki, hogy elnézést hölgyem, máris megyek utánanézek. A kolléganő sajnos nem így kapta meg NEM Tőlem a rendelést, de sebaj, mert gyorsan lefőzettem vele egy újat és azzal tértem vissza a nénihez. A néni pedig, távozás közben az alábbiakat volt szíves tudatni velem: ha esetleg én nem tudnám, azzal, hogy most rosszul végeztem a munkámat, nagy bajt is okozhattam volna, mert ő bizony allergiás a koffeinre (??!!) és akár nagy baj is történhetett volna. Na jhah. Hagyjuk már. Különben pedig feltűnhetett volna neki, hogy a rendelését nem én vettem fel rosszul, tekintve hogy könyörgöm: éppen mellette ebédeltem!
A hétvégére befutott a kávézóba egy új román lány is, akit Ramonának hívnak, szegény, még nem tudja mi vár rá ott. Vasárnap pedig, a hatodik munkanapomon megláttam a beosztást: újabb 2 extra munkanap, ráadásul a főnök másik éttermében! Ez ám az öröm!
A vasárnap tartogatott további örömöket: a kedves főnökünk beállt mellénk gürizni, aminek az lett az eredménye, hogy csak mindent még jobban összekuszált nekünk, de úgy, hogy ő maga személyesen rontotta el az egyik rendelésemet, majd mikor a vendégek szóltak, hogy nem kapták meg az ebédjüket, velem üvöltözött. És ott és akkor eltört a mécses. Ott, az étteremben, a vendégek előtt. Mert ős is ott kiabált velem. Majd leültetett, hogy leszek szíves figyelni a saját asztalaimra - itt jegyezném meg, nem voltak ám asztalaim! Beértem reggel és beálltam dolgozni. Pont. Szóval hogy leszek szíves odafigyelni, mert amúgy nagyon- nagyon- nagyon jó munkát végzek (persze, hisz minden szart megcsináltam neki, amit kért), de erre legyek tekintettel. Miközben a hátsó bejáratnál törölgettem a könnyeimet, összefutottam a síró Lucy kolléganőmmel, akivel szépen összeölelkeztünk, megbeszéltük, hogy ez az ember egy f*sz, és ennyi. Visszamentünk és tettük a dolgunkat.
A pohár hétfőn telt be: akkor döntöttem el, a keddi lesz az utolsó alkalom, hogy én ennek az embernek az éttermében kitakarítom a WC-t. Befejeztük. Mert kedden már tényleg minősíthetetlenül beszélt velem valami albán vagy mittudomén milyen származású, igazi tökfej paraszt, legalábbugyanolyanvendégmunkásmintén szakács. És a keddi ebédszünetemben felhívtam a Grange Hotels Headquarterst, hogy most már lesznek szívesek állást adni, de valami normálisat.
Így történt, hogy szerdán 10-re behívtak egy interjúra, aminek a végén felajánlottak egy recepciós állást egy 4 tagú testvérszállodában: a Grange The Clarendon, Grange Buckingham Hotel, Grange Lancaster Hotel és Grange Portland Hotelekben. Mind a négyben. Mindegyikben lesz ugyanis műszakom, előbb vagy utóbb. Egyelőre nem vagyok persze még egyedül, ma is délelőtt a szobalányokkal dolgoztam, délután voltam kicsit a recepción. Holnap reggel pedig reggeliztetek, utána pedig a concierge vesz a szárnyai alá. A létszám tekintetében én vagyok a szállodanégyes harmadik Tündéje, 2 recis, 1 szobalány az arány. A housekeeping személyzet nagy része magyar, mint ahogy a felszolgálók és szakácsok, mindenesek közt is jócskán akad magyar. Így remélem a betanulás is egyszerűbb és gyorsabb lesz. A telefonhívásoktól picit még tartok, de legfeljebb várnak majd kicsit a vonal túlsó végén...
Ami pedig a régi főnökömet illeti: ahogyan azt James kollégámtól vasárnap láttam (James hétfőn indult Ausztriába főszakácsnak, de hétfőre be volt írva a beosztásba is, hogy ő nyitja az üzletet), aki egy sms-t küldött Mohamednek, hogy hétfőn már nem jön dolgozni: én is írtam egy sms-t, hogy sajnos csütörtöktől már nem tudok jönni, legyen szíves a fizetésemet átutalni. Pont. Persze visszaírt, hogy nem vagyok fair meg stb., amit persze tudom, hogy nem voltam, de azután, ahogy én ott éreztem magam, valahogy nem tudtam még saját magamat sem meghatni, és jófejségből tovább dolgozni neki.
Picit azért bevallom, ki vagyok purcanva, mert én nagyon szeretek lustálkodni, és ennek a szenvedélyemnek egy ideje sajnos már nem hódolhattam, így most megyek is gyorsan tusolás- alvás, hogy legalább az éjszakai 8 óráim meglegyenek.
UI: thank you for calling me on Monday Eme and Daniel, you've made my day and it still makes me smile even if I think about you guys! :) Translation coming soon, I promise, but this time you two are almost already informed about this post's topic :)
Így hétfőn és kedden Muswell Hillen dolgoztam, amiben az volt az egyetlen öröm, hogy reggel a busz egy hatalmas park mellett visz el, ahol láthattam sétáló kutyusokat (hiányzik bármilyen háziállat közelsége, ez a nagyvárosban nagyon zavaró tud lenni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése