MEGÉRKEZÉS ÉS AMI EZUTÁN JÖTT

Üdvözlet a ködös Albionból!

Kiderült, hogy semmi sem olyan, mint ahogyan azt elképzelted. Mert annak, amit akkor gondolsz valamiről, mikor semmilyen tapasztalatod sincsen a dologgal kapcsolatban, köze sincs a valósághoz. Magyarul: welcome to London! Feketék, fehérek, ázsiaiak, arabok. Óriási a hangzavar és a tülekedés, mindenki mozgásban van, a buszok és autók cikáznak, a metróról ki-be ugrálnak a munkába vagy onnan haza igyekvők. Minden messzire van az otthon megszokott távolságokhoz képest, de még így is szerencsének mondhatjuk magunkat, mert a holnapi próbanapomra pl. nem kell 1 órát buszozni. Csak mondjuk felet. Na de sorjában.

Szerda hajnali 2-kor indultunk Vásárhely cityből, előtte éjszaka folyt a könnyáradat, nem bírtam abbahagyni. Addig kibírtam, akkor eltörött. Ferihegyre időben értünk, a csomagom csak 1 kilóval volt nehezebb a megengedettnél,így egy pulcsi itthon maradt. Bár valamelyik cipőmet hagytam volna itthon. A pulcsi most jól jönne, mert szörnyen nyirkos itt minden.
A repülő gond nélkül szállt fel, nagyon furcsa volt 1 év után ismét felülni egyre, hát még Bének, akinek ez volt az első. Az út döcögős volt, a leszállás tűrhető. Leszállás után felpakoltuk a bőröndjeinket, irány a belváros. Ahan. 2 óra buszút. A fejem már leesett a helyéről plusz a szétrobbanás határán állt. Megterhelő ilyen izgatottan és kialvatlanul Londonba indulni. Ha Londonba jöttök, aludjatok előtte. Olyan ez, mint a terhesség. Addig aludd ki magad, amíg lehet. London előtt is ki kell magad aludni alaposan.

Lillivel gyorsan egymásra találtunk a Victoria buszállomáson, Laci kicsit jobban elveszett. :) Utána vééégre leültünk és ettünk egy fincsi melegszendvicset. Kávéval. Kólával.

Apropó. Az Oyster kártyámon a Királynő maga látható. Milyen király már ez? :)
És ekkor kezdett el szakadni az eső. Rommá áztunk. De közben beugrottunk egy kávézóba, bizonyos Harris&Hoole nevezetűbe, akik 100% organikus guatemalai kávét árusítanak, bedobtam már egy CV-t. Ott Colin, a menedzser biztatott, hogy töltsem ki a netes jelentkezési lapjukat. Eközben egy felszolgálólány odasúgta: ő is Szegedről való. Na bravo!
Bé beugrott a Costa Caféba, és így ért véget a délelőtt. 4-kor. Hazaértünk Lilliékhez, lepakoltunk, bealudtam. Másfél óra után arra ébredtem, hogy befagy a... be kellett volna takarózni. Elmentünk bevásároltunk a vacsihoz és Lilli nagon fincsi csirkés krumplis zöldséges vacsit csinált.

Ma egész nap a közeli központokat jártuk munkáért, sok helyre bedobtuk a CV-ket, Bén nagyon vicces történettel gazdagodott egy Zer Café nevű helyen. Az első percben beállították mosogatni, de szerződésről nem nagyon esett szó...így eljöttünk. Egy másik Costa viszont behívta Bét keddre interjúra.

Én holnap megyek Lilli régi munkahelyére megyek 8-ra próbanapra. Turnpike Lane-ig metróval, onnan busszal Muswell Hill-ig. Lilli kölcsönadja a kötényét is :)

És így néz ki a munkakeresés Londonban: