HÉTKÖZNAPOK KÖZNAP NÉLKÜL

Kedves Naplóm, szólhatnék így is, de mert a blogot mostanra elég sokan nézegetik (összesen 1854 oldalmegjelenítés - még akkor is ha tudom, ebből anyukám csak kb. ezer... ), így titkokról nem igazán számolhatok be anélkül, hogy híre menne, így a hozzám közelállóknak üzenem: a pletykákat privátban osztom majd meg. :)

Így következzék rövid összefoglalóm, a múlt hét eseményeiről:

mint tudni való, munkahelyet váltottam. A szállodát, illetve szállodákat Bloomsbury Townhouse Collection néven találjátok meg a Grange szállodalánc oldalán. Ez egy 4 kisebb szállodából álló együttes, egyetlen utcán belül. Így a személyzet mind a 4 helyszínen kell, hogy tevékenykedjen, alias dolgozzon. Do the job, you know. Recepciósként is. Így elmondható, egyszerre 4 szállodában dolgozom. The Buckingham Hotel, The Clarendon Hotel, The Lancaster Hotel, The Portland Hotel. 17, 51, 36 és 18 szobával rendelkeznek, négy épületben. Mindenhol minden egy kicsikét más: a telefonszámok, a recepció hívószáma, a szobák elnevezése, ami szerencsére hasonló, a foglalási rendszer és az e-mailek kezelése. A számlákat is ugyanúgy állítom ki mindenhol, a korábbi, általam tapasztalt metódustól azonban teljesen eltér módon működnek itt a dolgok. Bizonyos tekintetben lazábban, mint otthon. Itt ha elrontok egy számlát, simán belenyúlok és újranyomtatom. Ennyi. A műszak "zárása", a night audit (ami nevében hordozza, hogy éjszaka kell megtörténjen), az itt bizony délelőtt 11-kor van. A pénzzel kapcsolatos szabályok azonban sokkal szigorúbbak: itt hitelkártya garancia nélkül nincs bejutás a szobába. That's it. Ha nem tetszik, mész máshova. Sarkítva a dolgot persze, de keményen oda kell figyelni a fizettetésre, különben még a végén véletlenül a fizetésemen találom nyomát a hibának...
A beosztást pedig könnyű megjegyezni a próbaidő alatt: 6 napot dolgozol, egyet nem. Oh yeah...

Russel Square Tube station

az új munkahely sem ad teret a lustálkodásnak: 7-15-ig és 15-23-ig tart egy-egy műszak. Nekem eddig az előbbit volt szerencsém sorozatosan tapasztalni, ami a maga 5:15-ös ébredéseivel jár együtt. Kialakult már a rutin: a sötétben elbotorkálok a szekrényig, ott összeszedem, amit előző nap kikészítettem, a fürdőben felöltözök és elkészülök, majd egy gyors müzli-banán-yoghurt-keksz-kávé (tetszőleges kettő darab ebből a sorból) elfogyasztásra kerül, és irány a metro. A metroban az embereket nézegetem, zenehallgatásra még nem szoktam rá. Úgy még mindig nem érezném magam akkor biztonságban mint így, hogy hallom a körülöttem keletkező zajokat.

A "farm" ahol élünk (Flat 7, nagyjából középtájt, első emelet)

a munkahelyemen gyorsan bepöttyintem magam a rendszerbe (igen, blokkoló-óra van...) és átöltözök, megnézem - de csak mert elfelejtettem- hogy melyik szállodába vagyok aznap beosztva, és beállok a pultba. Valaki mellé. Ez pedig holnap fog először másképpen kinézni, mert holnap egyedül veszem fel a harcot a vendégekkel. Holnap lesz az első napom egyedül a recepción. Innentől kezdve pedig nincs visszaút...

Szomszédék a'la British Museum

a múlt szerdát reggel lustálkodással (!! jujjdejóóó) töltöttem, de mert végre kisütött a nap, elmentünk Wood Green-be egy kis "vásárlásra". Azért idézőjelben, mert kb. nincs még mit költenünk, várjuk a fizetéseket, mint a messiást. Azután sem indul be azért a költés, csak csínján a shoppinggal. (de nehéz ezt leírni, hát még betartani).

délután pedig Camden Town-ba mentünk, ami gyakorlatilag egy hatalmas Eldorádó: tele furábbnál furább emberekkel, mind jó, mind rossz értelemben vett furákat megtalálni itt. De a helyszín maga szuper, a portéka több, mint tetszetős, az árak is viszonylag a földön járnak. Így minden adott, hogy ha megjön az a bizonyos valahanyadik fizu, elköltsünk itt egy-két penny-t.

És a végére egy off-topic: a régi telefonomon találtam ezt a megacuki (bocsi mindenkitől) képet a kismacskánkról, Cucusról. Aki éppen bicikligumit javít apával... awwww....