VASARNAPTOL VASARNAPIG

Az elmult egy honapban, miota egy betut nem utottem le ebbe a szerencsetlen blogba,tortent egysmas.

Az elso es legfontosabb esemeny, melynek megtortente nelkul ez a mai bejegyzes nem johetett volna letre, az pediglen az e-bayrol rendelt vadiuj..... tabletbillentyuzet!! Oh mily egyszeru lett vele az elet! Nem mondom, hogy minden egyes leuteshez eloveszem, de a fo celt, hogy a blogiras a korabbiaknal gordulekenyebben menjen, mindenkeppen nagyban segiti. Ezert haromszoros hurrat kernek a gyonyoru Piroskanak (mert nem am arrol a ronda klasszikus fekete tokrol beszelunk, ami mindenkinek eszebe jut. Neeem. Az en dragam igy mutat a maga vervoros valojaban:

Szoval itt tartunk. Nehany honappal ezelott meg a tabletellenes voltam, most meg tessek, itt van ez is...

Mult vasarnap latogatast tettunk a kozeli IKEAba is. Csak a legszuksegesebbek: szennyeskosar (elmeny mar a mosas is), szemetes vodor, tarlodobozok, szorszonyeg (tudom tudom, de szerintem nagyon feldobja a szobat es egyaltalan nem nyolcvanas evek, kulonben is, mi a baj a nyolcvanas evekkel, hm?) eees... mandarinfa! :)

Mivel hatrahagytuk gondosan locsolgatott mandarinfa-kezdemenyunket, amibol kb. 10 ev mulva allitolag lett volna valami hasonlo, az IKEA ajanlata tul csabitonak bizonyult, es hivatalosan is behoztam egy kis zoldet es tavaszt erre a 12 nm-re.

A mult hetvege fo attrakcioja tovabba a Carbonfools koncert volt Shoreditchben az Underbelly nevezetu szorakozoegysegben. Beleptunk a helyisegbe, a banda mar jatszott akkor. Odaintegettunk, tekintve hogy mi voltunk a 11-12-13-dik emberek akik akkor ott tartozkodtak... wow, kis csalodottsag. Probaltunk a barpultnal kikerni ezt-azt, kozben ingattuk a kis fejunket, neztuk egy darabig a programot, majd... vege lett. Fel oranal biztosan nem volt tobb. Semmi gond, vegul is csak 45 ercet metroztunk a tett szinhelyere, eeez belefer.
A koncert utan "regi ismerosokkent" koszontottuk a tagokat, akik csatlakoztak hozzank egy fel italra, mignem a turnemenedzser 10 orakor bejelentette: irany a szallas. A banda ezzel elautozott feher turnebuszukkal a holdfenybe. Nem vicc. 8-10-ig zajlottak am az esemenyek! Mi meg ott alltunk, felkeszulve a hajnalig tarto mulatozasra es ha nagyon akartuk volna, abban a szent pillanatban hazaindulhattunk volna. De nem ezert tettunk meg ekkora "utat", igy hat felderitettuk a kornyeket az este hatralevo reszeben.
A koncert vegen ideiglenesen odaadomanyozott, kierkezesem ota orizgetett metroterkepet masnap pedig a kovetkezo allapotban kaptam vissza:

Lattunk tovabba fenykepet Milan kislanyarol, aki napokkal azelott szuletett, ezuton is hatalmas gratulacio az apukanak, mert a kis Anna igazan gyonyoru kisbaba.

A het tovabbi resze a szokottnak megfeleloen zajlott: ujabb eddig nem hallott "szabalyokat" tudtunk meg a munkaval kapcsolatban, amit ugye eddig is mindenki kovetett es betartott (???), minden nap tanulunk valami ujat, na. 

Rinyalas a szoba miatt, mert az alagsorban van, rinyalas a regi dizajn miatt, rinyalas az internet joarasitasa miatt (10 font per nap sok, hm?)

Tegnap felengedtem egy feleseget egy ferjhez, csak sajnos nem a sajatjahoz. Itt jegyeznem meg a szotirban nem csak en vagyok a hibas, a no siman odairta egy masik ferfi neve melle a sajatjat es ala is irta, hogy atvette a kulcskartyat. 5 perc mulva meg lejon, hogy az nem is az o ferje! Hat keremszepen, majd 4 eve dolgozom szallodaban, ilyen meg nem fordult elo velem. Utana egyeztettuk a neveket es megkapta a jo szobat, a jo kulccsal, a jo ferjhez. 

Kezd mar halistennek tavaszias kepet olteni az ido, legalabbis delelottonkent, mikor is nagyon szepen sut a nap. Homersekletileg nincs javulas sot, a hoerzeten neha a szel tud joooo sokat rontani.

A tervek a hetvege hatralevo reszere: 2 hete voltam eloszor es utoljara futni, fel kellene venni ujra azt a nyulcipot, foleg ha az eso se fog esni...

Kerdes van?

(hianyoztok mind)

T

ERREFELÉ MOSTANÁBAN

Nem jönnek a szavak.Nem jönnek a sorok.Mindig szeretnék valami annyira jót írni,valami olyan nagyon nagyszerűt,amire az ismerőseim azt mondhatják,na megint nem hiába kerültek ide a betűk ebbe a szépen rendezett sorrendbe,volt értelme rakattintani a linkre megint. Mert januárban,mikor hazalatogattam, ötből öten kinyilvánították: "mindig olvasom a blogodat". Ez meg azért be kell valljam,kicsit új. De persze min lepődök meg? Hiszen ez volt a cél! Összeszedni, megőrizni, megtartani ennek a váratlanul jött de minden szempontból jövedelmező időszakát az életemnek.
Úgyhogy itt egy rövid szosszenet arról,mi történik errefelé mostanában!

Ezt nézem:
MTV videótár. Egyértelműen megnőtt bennem a TV iránti igény mióta otthon voltam,és visszatértem a klasszikus TV-n elalvós szokásomhoz. Ami tudom:rossz szokás. De ha egyszer olyan jó? Így itt is bevezetődött:ha délelőtt dolgozom, a délutáni borzasztóan hülye elnevezésű de annál értelmesebb, intelligensebb, elgondolkodtatóbb Ridikul című műsorra "kapcsolok" a tableten, így megvan az otthoni érzés is, és mégis csak zörög valami a háttérben.

Ez foglalkoztat:
A jövő. Folyamatosan a jövő. Jövő és pénz kapcsolata. Mikor jutok oda,hogy összegyűlt annyi pénzem,hogy belevághatok abba,amit már igazán régóta kipróbálnék. Mikor jut el kicsiny országom oda,hogy hazatérünk, és elkezdjük a pénzünket otthon elkölteni, illetve elkezdjük a pénzt csinálni. Mikor jutunk el oda,hogy lesz értelme csinálni otthon valamit, valamit ami értéket teremt és valamit,amire van is kereslet. Azt már most tudom,hogy a keresletet is magamnak kell majd megteremtenem a kis "üzletem" köré,de a kivitelezésen és mindennek az anyagi hátterén még gőzerővel dolgozunk.

Átváltani:
Egy jóval egészségesebb életmódra. Kenyér, cukor és stressz nélkül. A kenyeret és cukrot meg csakcsak megoldom,nem veszem többet. De a stresszt? Biztosan nem tudom kiiktatni. Munkahelyi ártalom. Ja és még valami:a mozgás. A nadrágot és a felsőt már beszereztem, csak egy cipő és egy bérlet kell, hogy Dórival elinditsuk az egészséges életmód programunkat.

Ezt olvasom:
Seth Godin Ikarosz tévedése című könyvét. Az első 150 oldal nagyjából arról szól,hogy mi mindannyian napi szinten alkotunk és a saját életünk művészei vagyunk,és hogy az új,kapcsolatokra épülő világunkban mielőbb megtalálhassuk az utat a valódi sikerhez:az alkotás öröméhez. Példának a klasszikus mitológiai tévedést hozzá fel:Ikarosznak azt mondták, ne kerüljön túl közel a naphoz, mert megolvadnak a szárnyai. A történetíró azonban azt is megírta, túl alacsonyan sem szabad repülni, mert akkor a tenger habja megnehezíti a tollakat,és ismét a tebngerbeesés a történet vége. A társadalom az előbbivel emlékeztet arra,túl veszélyes ha kiállunk valamiért, de elfelejti elmondani, hogy alacsonyan repülni sokkal veszélyesebb,éppen a látszólagos biztonság miatt. Így elégszünk meg jóval kevesebbel is,mint amire képesek vagyunk. Ajánlom mindenkinek, akinek szüksége van egy kis megerősítésre abban,hogy jó úton jár.

Erre várok:
A heti 2 szabadnapra, ami azért jár,mert teljesítettem a 3 hónap próbaidőt a munkahelyemen. Voltam a head officeban interjún,ahol minden szép és jó volt,előadtam a jövőbeni terveimet a cégnél, amit a hölgy kedvesen le is jegyzetelt, remélem fejben tartják, amit mondtam,és ha eljön az ideje,beszamolhatok az eloleptetesemrol! :-)
És várom továbbá a március végét,hogy anyukámat és apukámat kalauzolhassam London utcáin :-)

Erre vagyok büszke:
Az unokahugimra,aki olyan gyönyörű volt a szalagavató bálban,hogy csak na! Mielőtt táncolni indult,megleptem egy kis ajándékkal:egy londoni repülőjegy ígéretével. Ha majd leerettsegizett,szépen felkerekedik és eljön hozzánk világot látni...

Kép:divany.hu

AZ ELTŰNT IDŐ NYOMÁBAN

Azt azért szerintem kijelenthetjük,hogy az idő piszkosul repül. Lassan 3 hónapja annak, hogy felszálltam arra a nagyon kora reggeli repülőgépre és aznap éjszaka már Londonban aludtam. Illetve kijelenthetjük azt is, hogy azóta sem futottam haza. Most pedig már el is jött az első hazalátogatás ideje.

A Karácsony leginkább munkával telt; mint ahogyan ezt többször is jeleztem,legkisebb bánatomra, mert a családom nélkül a Karácsony, pláne egy idegen országban nem tud túl sok újat mutatni, és még annál is kevesebb izgalmat tartogat. Szerencsére a munkahelyem egy szálloda, ami boldogan vendégül látott az ünnepek alatt, hogy a tömegközlekedését megbénított Londonban ne kelljen azért drága taxira költenem a pénzemet,hogy a reggel 7 óra a pultban érjen. Ezúton is köszönöm a lehetőséget, mert így még a Reszkessetek betörők című klasszikust is láthattam 25-e este,ágyból, chocolate chip cookie-t majszolva. Minden másra ott a Mastercard.

A szilveszter sem telt sokkal kevesebb munkával:31-e délelőtt még a turistáknak adtam útbaigazítást arról, hogy honnan a legjobb nézni a tűzijátékot éjfélkor. Jómagam a műszak végeztével hazafelé vettem az irányt és vártam, amíg valaki a lakotarsak közül hajlandó lesz hazaérni.Ezen az éjszakán született meg többek között (nem vicc, szerintem 4több száz között) az alábbi kép:

Óriási klasszikus született...

Január elsején szerencsére csak délután 3-kor volt jelenésem odabent, volt is mit kipihenni. Az emberek ezzel szemben nem tűntek valami nyuzottnak.

Másodikán apukámat köszöntöttem soron következő születésnapján, szerencsére a névnapjat már otthon ülhetjük.Szegény januárban letudja a kötelezőket és legközelebb majd csak karácsonykor foglalkozik ilyesmikkel. :-)

Egyébiránt minden rendben van,kivételt képez ez alól, mikor reggel arra vagyok kénytelen ébredni,hogy orkánszerű szél kíséretében érkezik iszonyatos mennyiségű eső,és azért nem tudok aludni, mert több hektoliter csapadékot dobál rá piciny ablakunkra a lágy angol szellő. Egyszóval rémületes...

A múltkori italozás alkalmával azt brainstormingoltuk össze,hogy nekem írnom kellene egy gyerekkonyvet. Jövő karácsonykor adnánk ki, a címe Uncle Turkey lenne, a rövid történet szerint egy amerikai gyerekpulyka hálaadás közeledtével elindul megkeresni a szerelmét akit a tengerentúlra szállítottak, és mikor is egymásra talalnak angliában kiderül, hogy bizony az angolok meg éppen Karácsonyra esznek pulykat és sajnos mindkettőjükre cudar világ vár. A sutokben. De persze a happy end miatt a befejezésen még gőzerővel dolgozunk. Akinek van ötlete írja meg kommentben és bekerülhet a neve a könyv eloszavaba, ahol majd a köszönetet mondok mindazoknak, akik inspiraltak és segítettek a könyv elkészítésében. Ugyanitt tehetséges illusztratort keresünk,lehetőleg gyerekkonyves szakmai tapasztalattal. :-)

Távlati celjaim között szerepel egy bluetooth billentyűzet beszerzése a tablethez,mert erintokepernyon blogbejegyzést írni vagy orultseg és lehetetlen, vagy gyakorlás kérdése. Nekem természetesen még igen nehezen megy, de az olvasókért bármit :-)

Aki bármit hozzáfűzne az itt elhangzottakhoz, az mondja el most vagy hallgasson mindörökre.

T

DECEMBERRŐL FÉLSZAVAKBAN

Sajnálatos módon laptopom gyengélkedése és vélhetőleges elhalálozása következtében az utóbbi hetek igencsak blogposzt-vérszegényre sikerültek.
De sebaj,mert itt egy gyors összefoglaló,csak a leglényegesebbekre szorítkozva:

• Dorina megérkezett kisvárosunkba november végén és velünk töltött szűk egy hetet,mialatt bejártuk fél Londont,voltunk modern múzeumban (Tate), ettünk csípőset (Nando‘s), megnéztük a Towert, London Eye-t,St James Parkban mókus etettünk,osszefutottunk magyar tőzsdeszakember fiúval a Saint Paul's katedrálisnál,ittunk Guiness-t a Dickens Innben, meg egy másik Inn jellegű pubban is. Mojitoztunk a kiskonyhánkban,majd Dorina elköszönt, de überstilusosan tette:hazafelé a londoni koncertjükről hazatérő Carbonfools-szal osztotta meg fapados járatát és az élményt.

• A munkahelyen minden rendben megy,a napokban derült ki,hogy Karácsonykor is dolgozom,de távol a családomtól ez most valahogy nem akkora megerőltetés. Egyébként továbbra is sokan és folyamatosan mondanak fel,az egyik lány épp tegnapelőtt, úgyhogy nagyon kevesen vannak már csak azok,akik korábban kezdték,mint én. Az újabbak közül egy fiatalembert máris én tanítottam be.Azt hallottam vissza,hogy jól sikerült, így mára kaptam még egy új lányt. Ennyit erről.

• Végre beültünk abba az igazán dizájnos és hangulatos kávézóba a munkahelyemhez közel, amit a múltkor már intéztünk,csak addigra már bekávéztunk máshol.

• A Jézuska idén korábban jött,és hozott egy tabletet is.Enélkül ez a mai poszt nem jöhetett volna létre. Thank you,Asus!

• Ettem isteni vékony tésztájú olasz pizzát és rákos tésztát a Vapianoban,oda hamarosan vissza kell látogassak,túl jó,hogy igaz legyen...

• Volt szerencsém kicsit több időt eltölteni új kolleganőmmel és újdonsült baratnőmmel,Dorottyával,aki zokszó nélkül hajlandó velem munka után az Oxford Streeten bóklászni.

• Továbbra sem sportolok sajnos semmit.Borzalmasan ellustít ez a ronda és sötét téli idő.

• Nem tudok a poszthoz túl sok képet csatolni,mert a tablet meg nem veszi a fényképezőgépem csatlakozását. Alias USB. Majd felszabadulok az ebayre és veszek valami kütyüt hozzá. Addig is itt van ez:

Kérdés van? :-)

THEBRITISHMUSEUM- NAP

Annak ellenére, hogy tegnap volt a soron következő szabadnapom, ez alkalommal 7 munkanap után, szóval mindezek ellenére ma találtam elég időt arra, hogy először a kiérkezésünk óta -ami 16-án ünnepelte ugyebár az 1 hónapot- felöltsem a tornaszerkót és mozogjak itthon egy kicsit. Azért a nagy mozgást a minimális szinten kellett tartanom, a lakásunk padlója nem enged túl nagy teret az edzésnek. Mondjuk úgy, lenyomtam egy fél rubintrékát, egy kis nyújtással. De mert a fokozatosság a lényeg ugye, nem kapkodom el a dolgokat. A futócipellőmet sajnos otthon hagytam, és bár van másik sportos cipőm, a 2 nm-es edzőpályámon nem volt szükségem így semmi ilyesmire.

Délelőtt felszállás egy "városnéző" buszra, semmi extra fizetős, csak a 91-es helyijárat, ami elvisz King's Cross-ig és utána a Russel Square-re, ahol dolgozom.

Azután, hogy elmentünk a munkahelyem mellett, végre- valahára betértünk/visszatértem a British Museumba, és ahogy végigmentünk a termeken, eszembe jutott, mikor 15 éves koromban egyedül bóklásztam a múmiák és pénzérmék, szobrok és könyvek között.

A nagy nézelődésben végül jól megéheztünk, és potom 7 fontért megettünk egy finomnak cseppet sem titulálható levest, 1 szelet vékonyka kenyérrel. Mondom: 2.500 Ft!

Azt pedig, hogy kivettek a zsebünkből ennyi pénzt, mert egyébként buták voltunk és nem csomagoltunk uzsit magunknak, szóval a negatív élményt ezek után csak az csillapíthatta, hogy találtam mumifikált egyiptomi kiscicusokat :)

A múzeum után visszasétáltunk a King's Cross-ra, megnézni a 9 és háromnegyedik vágányt (hát persze :) ) és sajnos csalódás ért, mert a dolog nem egészen úgy néz ki, mint a filmben. Egyszerűen a 9-11-es vágányok felé vezető úton kiválasztottak egy falat, ahova beépítettek egy tolikocsit, egy fél bőröndöt és egy fél bagolykalitkát. Így az ember lánya ha odamegy fotózkodni, a nyakába tekernek egy sálat, és egy fényképész fiú képet készít rólad egy "áttolod a kocsit és közben lobog a nyakadban a Griffendéles sálad" fotót. Melléje pedig bevájtak a falba egy ajándékboltot is, csak hogy még egyértelműbb legyen a dolog. Azért jó volt megnézni, de néha a fantázia és a filmes világ mégis csak szebb dolgokat talál ki, mint ahogyan az a valóságban van...

A nap végül is nagyon gyorsan eltelt, olyannyira, hogy átmentünk Southgate-be bevásárolni és mire hazaértünk, este 7 óra lett, betettem egy gyors mosást, megvacsoráztunk és már jöhetett is az álommanó...

A múlt héten egyébként voltam egy céges tréningen is, egy amolyan "hogyan hallgassunk aktívan és kezeljük a panaszt és közben mosolyogjunk, és a cégről is tudjunk meg nagyon sokmindent, meg még a biztonságos munkavégzésről és tűzvédelmi előírásokról is tanuljunk egy kicsit" tréningen. Ezzel össze is foglaltam a lényeget. A főbb témák közé tartozott még a "mit viselhetünk és hogyan viselkedjünk a munkahelyünkön" illetve a "mosolyogjunk, ha a telefonba beszélünk, mert azt a fogadó fél igenis hallja" témák.

Van valami, amiről egyébként szívesen hallanátok? Itteni dolgok, amiknek szenteljek egy egész bejegyzést? Tervezek különben ilyesmit is, de ahhoz még egy kevéske időnek el kell majd telnie, mígnem teljesen kiismerem magam ezekkel az ángolokkal, és azt mondhatom: ezek márpedig ezt így csinálják.

Szóval? :)

HÉTKÖZNAPOK KÖZNAP NÉLKÜL

Kedves Naplóm, szólhatnék így is, de mert a blogot mostanra elég sokan nézegetik (összesen 1854 oldalmegjelenítés - még akkor is ha tudom, ebből anyukám csak kb. ezer... ), így titkokról nem igazán számolhatok be anélkül, hogy híre menne, így a hozzám közelállóknak üzenem: a pletykákat privátban osztom majd meg. :)

Így következzék rövid összefoglalóm, a múlt hét eseményeiről:

mint tudni való, munkahelyet váltottam. A szállodát, illetve szállodákat Bloomsbury Townhouse Collection néven találjátok meg a Grange szállodalánc oldalán. Ez egy 4 kisebb szállodából álló együttes, egyetlen utcán belül. Így a személyzet mind a 4 helyszínen kell, hogy tevékenykedjen, alias dolgozzon. Do the job, you know. Recepciósként is. Így elmondható, egyszerre 4 szállodában dolgozom. The Buckingham Hotel, The Clarendon Hotel, The Lancaster Hotel, The Portland Hotel. 17, 51, 36 és 18 szobával rendelkeznek, négy épületben. Mindenhol minden egy kicsikét más: a telefonszámok, a recepció hívószáma, a szobák elnevezése, ami szerencsére hasonló, a foglalási rendszer és az e-mailek kezelése. A számlákat is ugyanúgy állítom ki mindenhol, a korábbi, általam tapasztalt metódustól azonban teljesen eltér módon működnek itt a dolgok. Bizonyos tekintetben lazábban, mint otthon. Itt ha elrontok egy számlát, simán belenyúlok és újranyomtatom. Ennyi. A műszak "zárása", a night audit (ami nevében hordozza, hogy éjszaka kell megtörténjen), az itt bizony délelőtt 11-kor van. A pénzzel kapcsolatos szabályok azonban sokkal szigorúbbak: itt hitelkártya garancia nélkül nincs bejutás a szobába. That's it. Ha nem tetszik, mész máshova. Sarkítva a dolgot persze, de keményen oda kell figyelni a fizettetésre, különben még a végén véletlenül a fizetésemen találom nyomát a hibának...
A beosztást pedig könnyű megjegyezni a próbaidő alatt: 6 napot dolgozol, egyet nem. Oh yeah...

Russel Square Tube station

az új munkahely sem ad teret a lustálkodásnak: 7-15-ig és 15-23-ig tart egy-egy műszak. Nekem eddig az előbbit volt szerencsém sorozatosan tapasztalni, ami a maga 5:15-ös ébredéseivel jár együtt. Kialakult már a rutin: a sötétben elbotorkálok a szekrényig, ott összeszedem, amit előző nap kikészítettem, a fürdőben felöltözök és elkészülök, majd egy gyors müzli-banán-yoghurt-keksz-kávé (tetszőleges kettő darab ebből a sorból) elfogyasztásra kerül, és irány a metro. A metroban az embereket nézegetem, zenehallgatásra még nem szoktam rá. Úgy még mindig nem érezném magam akkor biztonságban mint így, hogy hallom a körülöttem keletkező zajokat.

A "farm" ahol élünk (Flat 7, nagyjából középtájt, első emelet)

a munkahelyemen gyorsan bepöttyintem magam a rendszerbe (igen, blokkoló-óra van...) és átöltözök, megnézem - de csak mert elfelejtettem- hogy melyik szállodába vagyok aznap beosztva, és beállok a pultba. Valaki mellé. Ez pedig holnap fog először másképpen kinézni, mert holnap egyedül veszem fel a harcot a vendégekkel. Holnap lesz az első napom egyedül a recepción. Innentől kezdve pedig nincs visszaút...

Szomszédék a'la British Museum

a múlt szerdát reggel lustálkodással (!! jujjdejóóó) töltöttem, de mert végre kisütött a nap, elmentünk Wood Green-be egy kis "vásárlásra". Azért idézőjelben, mert kb. nincs még mit költenünk, várjuk a fizetéseket, mint a messiást. Azután sem indul be azért a költés, csak csínján a shoppinggal. (de nehéz ezt leírni, hát még betartani).

délután pedig Camden Town-ba mentünk, ami gyakorlatilag egy hatalmas Eldorádó: tele furábbnál furább emberekkel, mind jó, mind rossz értelemben vett furákat megtalálni itt. De a helyszín maga szuper, a portéka több, mint tetszetős, az árak is viszonylag a földön járnak. Így minden adott, hogy ha megjön az a bizonyos valahanyadik fizu, elköltsünk itt egy-két penny-t.

És a végére egy off-topic: a régi telefonomon találtam ezt a megacuki (bocsi mindenkitől) képet a kismacskánkról, Cucusról. Aki éppen bicikligumit javít apával... awwww....

EGYRŐL A KETTŐRE - STEP BY STEP

Jhajj, hát hol is kezdjem? Kezdjük ott, ahol abbahagytam, valahol másfél héttel ezelőtt. Akkor kezdtem el ugyanis a megelégelést. Megelégeltem azt, amit a kis kávézóban kaptam, ahol dolgoztam. Azt, hogy hülyének néznek, a legkisebb botlásért vagy elrontott rendelésért a fejemet veszik, úgy beszélnek velem, mint valami félkegyelművel, vagy hogy 8 nap alatt 70 órát dolgoztam le, megállás nélkül rohanva.

Az eleje jól indult: viccesnek találtam, hogy a délutáni forró csokijukat az anyukák skinny hot chocolate- vagyok zsírmentes forró csoki (!) formájában kérik. Még azon is tudtam nevetni, mikor egy idős nénike azután, hogy eltöltöttem mellette az ebédemet míg a kolléganőm felvette tőle a rendelést, majd ezt követően a kávéját már tőlem kapta meg, az alábbi felháborodással élt: ugye az ő kávéja márpedig koffeinmentes-e? Mondtam neki, hogy elnézést hölgyem, máris megyek utánanézek. A kolléganő sajnos nem így kapta meg NEM Tőlem a rendelést, de sebaj, mert gyorsan lefőzettem vele egy újat és azzal tértem vissza a nénihez. A néni pedig, távozás közben az alábbiakat volt szíves tudatni velem: ha esetleg én nem tudnám, azzal, hogy most rosszul végeztem a munkámat, nagy bajt is okozhattam volna, mert ő bizony allergiás a koffeinre (??!!) és akár nagy baj is történhetett volna. Na jhah. Hagyjuk már. Különben pedig feltűnhetett volna neki, hogy a rendelését nem én vettem fel rosszul, tekintve hogy könyörgöm: éppen mellette ebédeltem!

A hétvégére befutott a kávézóba egy új román lány is, akit Ramonának hívnak, szegény, még nem tudja mi vár rá ott. Vasárnap pedig, a hatodik munkanapomon megláttam a beosztást: újabb 2 extra munkanap, ráadásul a főnök másik éttermében! Ez ám az öröm!

A vasárnap tartogatott további örömöket: a kedves főnökünk beállt mellénk gürizni, aminek az lett az eredménye, hogy csak mindent még jobban összekuszált nekünk, de úgy, hogy ő maga személyesen rontotta el az egyik rendelésemet, majd mikor a vendégek szóltak, hogy nem kapták meg az ebédjüket, velem üvöltözött. És ott és akkor eltört a mécses. Ott, az étteremben, a vendégek előtt. Mert ős is ott kiabált velem. Majd leültetett, hogy leszek szíves figyelni a saját asztalaimra - itt jegyezném meg, nem voltak ám asztalaim! Beértem reggel és beálltam dolgozni. Pont. Szóval hogy leszek szíves odafigyelni, mert amúgy nagyon- nagyon- nagyon jó munkát végzek (persze, hisz minden szart megcsináltam neki, amit kért), de erre legyek tekintettel. Miközben a hátsó bejáratnál törölgettem a könnyeimet, összefutottam a síró Lucy kolléganőmmel, akivel szépen összeölelkeztünk, megbeszéltük, hogy ez az ember egy f*sz, és ennyi. Visszamentünk és tettük a dolgunkat.

A pohár hétfőn telt be: akkor döntöttem el, a keddi lesz az utolsó alkalom, hogy én ennek az embernek az éttermében kitakarítom a WC-t. Befejeztük. Mert kedden már tényleg minősíthetetlenül beszélt velem valami albán vagy mittudomén milyen származású, igazi tökfej paraszt, legalábbugyanolyanvendégmunkásmintén szakács. És a keddi ebédszünetemben felhívtam a Grange Hotels Headquarterst, hogy most már lesznek szívesek állást adni, de valami normálisat.

Így történt, hogy szerdán 10-re behívtak egy interjúra, aminek a végén felajánlottak egy recepciós állást egy 4 tagú testvérszállodában: a Grange The Clarendon, Grange Buckingham Hotel, Grange Lancaster Hotel és Grange Portland Hotelekben. Mind a négyben. Mindegyikben lesz ugyanis műszakom, előbb vagy utóbb. Egyelőre nem vagyok persze még egyedül, ma is délelőtt a szobalányokkal dolgoztam, délután voltam kicsit a recepción. Holnap reggel pedig reggeliztetek, utána pedig a concierge vesz a szárnyai alá. A létszám tekintetében én vagyok a szállodanégyes harmadik Tündéje, 2 recis, 1 szobalány az arány. A housekeeping személyzet nagy része magyar, mint ahogy a felszolgálók és szakácsok, mindenesek közt is jócskán akad magyar. Így remélem a betanulás is egyszerűbb és gyorsabb lesz. A telefonhívásoktól picit még tartok, de legfeljebb várnak majd kicsit a vonal túlsó végén...

Ami pedig a régi főnökömet illeti: ahogyan azt James kollégámtól vasárnap láttam (James hétfőn indult Ausztriába főszakácsnak, de hétfőre be volt írva a beosztásba is, hogy ő nyitja az üzletet), aki egy sms-t küldött Mohamednek, hogy hétfőn már nem jön dolgozni: én is írtam egy sms-t, hogy sajnos csütörtöktől már nem tudok jönni, legyen szíves a fizetésemet átutalni. Pont. Persze visszaírt, hogy nem vagyok fair meg stb., amit persze tudom, hogy nem voltam, de azután, ahogy én ott éreztem magam, valahogy nem tudtam még saját magamat sem meghatni, és jófejségből tovább dolgozni neki.

Picit azért bevallom, ki vagyok purcanva, mert én nagyon szeretek lustálkodni, és ennek a szenvedélyemnek egy ideje sajnos már nem hódolhattam, így most megyek is gyorsan tusolás- alvás, hogy legalább az éjszakai 8 óráim meglegyenek.

UI: thank you for calling me on Monday Eme and Daniel, you've made my day and it still makes me smile even if I think about you guys! :) Translation coming soon, I promise, but this time you two are almost already informed about this post's topic :)

Így hétfőn és kedden Muswell Hillen dolgoztam, amiben az volt az egyetlen öröm, hogy reggel a busz egy hatalmas park mellett visz el, ahol láthattam sétáló kutyusokat (hiányzik bármilyen háziállat közelsége, ez a nagyvárosban nagyon zavaró tud lenni).